Vas István: Mégis. Válogatott versek

Vas István, Mégis: Igen, a történetek véget értek, Vagy majdnem véget. Sok fantázia Nem is kell, hogy kikerekítsük őket: Elmúlt a fordulatok ideje. De ki gondolta volna, hogy mi ketten, Hogy mégis veled fogok üldögélni Sötétedéskor, és mégis vörös bor Mellett még mindig? És még mit, ha mégis? Mit még? A malomnak nincsen köve, Mégis lisztet jár, mégis gyöngyöt jár. Huss hát! föl a fehérlő képtelenbe, Ahol madarak szállnak szárnyak nélkül, Elszállni lopva, ez való nekünk, A hatalmas, az utolsó kalandba. És mégis jár a kövenincs malom, És mégis lisztet jár és gyöngyöt jár, És mégis meglett, és mégis hozsanna, Úgy, ahogy lehetett, ahogy lehet. És te meg én. S ha egyikünk lehull? Mégis madarak szállnak szárnyak nélkül.