Pap Károly: Megszabadítottál a haláltól

Ruth meddő maradt a shébai asszonyok közt. Olyan az élete,mintha a napok nem mulnának, a vetés nem nőne, az ember sem mozdulna, csak ő öregedne. Ajtónyilásnak, égzengésnek csak egy értelme van: kevesebb vagy a többi asszonynál. Mit tehetne az ilyen asszony? Bámulja a mások gyermekeit, urát vigasztalja, vagy a templom örül settenkedik szüntelenül, hogy valaki híres jámbor megérintse köntöse szélével. De Shébában névtelen, kicsiny a templom, nincsenek nagy tanítók s benn a templomban csak rács mögött ülhet az asszonyállat.
Ruthot csupán a képzelete élteti még. Ahogy szenved, soványkodik, görnyed, képzelete egyre nő, izmosodik, termékenyül, kétségbeesett rajongással ölel magához minden apróságot, mintha a test helyében ő akarna szüntelen teherben lenni. Egyremásra szüli Ruthnak az édes káprázatokat...