Lovászy Márton: Éjfély kisasszony

„Lehet, hogy élettörténetem közönséges. Én rendkívülinek, izgalmasnak, gyönyörűnek és szörnyűségesnek érzem. Más talán a szerencsés és szerencsétlen körülmények egyszerű változatait látja benne, számomra tele van titokkal, meglepetéssel, kéjjel és gyötrelemmel. És tanulsággal is. Noha nem tudom. Hiába mondanám valakinek: látod, ne szüless képzelődőnek, betegesen rajongónak, félénknek, vakmerőnek és forróvérűnek. Az ember sorsát az a rejtélyes pillanat dönti el, amelyben megfogamzik. Hiszen ha fölidézem a borzalmakat, amelyeken keresztülmentem és megkérdezem magamtól: másodszor vajjon ugyanígy cselekedném-e, százszor is azt válaszolom, hogy ugyanígy. Sohasem merném azt állítani, hogy nincs boldogság. Csak azt, hogy rettenetes ára van.”

Gerince kopott, élei foszladoznak.