Erdélyi József
Román apa és magyar P.Szabó Erzsébet gyermeke. Nagyszalontán, Déván és Mezőtúron járt iskolába. Az I. világháborúban harcolt az orosz fronton. 1918-tól a Debreceni Egyetemen jogot tanult, majd Budapesten besorozták vöröskatonának, s a román frontra került.
Hatott József Attilára, Illyés Gyulára, de még Babits Mihályra is.Első versei 1921-ben a Nyugatban jelentek meg. 1923-tól az Est-lapok munkatársaként dolgozott. 1922-ben Szabó Dezső bevezetésével jelent meg Ibolyalevél című kötete.
1944-ben Nyugatra menekült, majd Romániában bujkált, 1947-ben önként jelentkezett a román hatóságoknál. Elítélték háborús bűnösként. Szabadulása után (1950) az irodalmi életbe Visszatérés című verseskötetével tűnt fel ismét 1954-ben.
Lázadóként lépett fel, az elnyomott szegényparasztság követeléseit szólaltatta meg. A népi írók jobbszárnyának egyik hangadója volt, a jobboldali radikális ideológia hatása alá került. A háború alatt is megjelentetett antiszemita verseket, pl. az is versírásra ihlette, hogy egy kilakoltatott zsidó család lakását kapta meg. A magyar problémák fő okozóját az ún. zsidókérdésben látta.
Évtizedekig élt a Budapest XII. kerületében, a Krisztinavárosban.
wikipedia alapján