Ősi vártán
Átkurjantok a Dac hegyéről
elétek, harcos holnapok:
,,Hit-pajzsom nyűtt, de nem szakadt még,
nyilazhattok rám, itt vagyok!
Bajt vívtam kemény tegnapokkal,
– tanúim rá a vett sebek! –
Kezem csonka: egy ujj hiányzik,
de őrhelyemről nem megyek!
Virrasztom a magyar jövendőt
ködben gomolygó ormokon...
Sebhelyeim sajognak olykor
s keserű kedvben hordozom,
de félni, futni nem tanítnak
felhők, vagy baljós csillagok!
Holnap nyilak esője zúghat:
míg élek, állok! ... Itt vagyok!"