Németh László: Sajkódi esték

Köztudott, hogy az öregedő Németh László a Tihanyi-félszigeten lévő sajkódi házban töltött minden évben hosszabb-rövidebb időszakot, és sok-sok nagy írása született itt. A hosszú évekkel ezelőtt megjelentetett életműkiadás egyik kötete Sajkódi esték címmel látott napvilágot; a hihetetlenül gazdag, 1957 márciusától 1961-ig tartó sajkódi korszak termése elsősorban esszékből és tanulmányokból tevődik össze. A Sajkódi esték - sajkódi esszék leghosszabb írása a vallásos neveléssel foglalkozik. Németh László nem bigott hívő módjára közelít a kérdéshez, hanem arra ad útmutatót: miként sikerülhet vallásos tényezőkkel is a "Szent Lehet" elérése, vagyis a jobbik, tehát tisztességes személyiség megformálása. A könyv két terjedelmesebb esszéje az emberiség őstörténetéről és az angol történetírásról, az "angol műhelyről", különösen Macaulay módszeréről ad hiteles és emberközpontú képet (Pillantás az őstörténetbe; Macaulay és az "angol műhely"). Külön fejezet (Pedagógia) gyűjti egybe a pedagógiai ihletettségű írásokat, középpontjukban a hódmezővásárhelyi korszakkal. A pedagógusoknak ad receptet az író: miképpen legyen valaki jó tanár, hogyan őrizze meg hitét a nevelésben. Két kis írás szól a fiatalokhoz, az ifjúsághoz, újfent életprogramot kínálva a diadalmas, de közel sem biztos, hogy sikeres élet érdekében. S végül a kötet egyik szívszorító írása, amely még 1961-ben a külhoni magyarság számára született. Sorai ijesztően aktuálisak manapság: "Meddő duzzogás, jólét hajszolása helyett iparkodjatok hajszálereivé válni a vérkeringésnek, mely tán már holnap, de tán csak később belétek lövi, s rajtatok át a világba a magyar szellem oxigéndús, életfrissítő vérhullámát." A Sajkódi esték - sajkódi esszék ehhez az életfrissítéshez ad erőt és támpontokat a zseniálisan nagy író tollából.