Vietórisz József (Nyíregyháza, 1868. április 27. – Nyíregyháza, 1954. december 6.) költő, műfordító, gimnáziumi tanár.
A budapesti tudományegyetemen végzett 1892-ben, majd 1893 és 1928 között Nyíregyházán volt gimnáziumi tanár, illetve nyolc éven át gimnáziumi igazgató. Tagja volt az Országos Gárdonyi Géza Irodalmi Társaságnak és 1937-től a Kisfaludy Társaságnak. Versei Giuseppe néven jelentek meg a korabeli lapokban.
Vietórisz József élete végéig Nyíregyháza szellemi életének meghatározó egyénisége volt. Öt évtizedig volt a kaszinó titkára, melynek történtét is megírta, s ott találjuk nevét a Bessenyei Kör alapítói között is. A Nyírvidék rendszeresen közölte verseit, de megjelentek írásai a fővárosi lapokban is. Verseskötetei (Giuseppe versei, Orgonazúgás, Ars poetica mea, Sóhajok hídján), valamint a Senki Pál c. verses regénye (mellyel elnyerte az MTA Nádasdy-díját) méltán emelték kora elismert költői közé.
Arany János 1882-es "Mi vagyok én..." kezdetű töredékéből nyer ösztönzést Vietórisz József, hogy önéletrajzi verses regényét így keresztelje el. Önmagát e névvel tudta legtalálóbban jellemezni, miközben ráfelejtkezett Arany soraira és rímeire:
"Csak most jutott a gondolatra,
Hogy semmi más, mint Senki Pál!
Ám, hogy csalódott, nem mutatja,
Kártyáz, vadászgat és pipál..."