Kosár
Agyunk - vagyunk
Addig vagyunk, ameddig el tudunk gondolkozni saját sorsunkon. Amíg "látjuk" önmagunkat. Amíg viszonyulni tudunk saját helyzetünkhöz.
Nincs ebben semmi újdonság.
Vagy mégis?...
Mennyire szoktunk élesen figyelni a velünk bekövetkező eseményekre, szoktuk-e ezeke külső szemlélőként értékelni?
Mennyire félünk a tudati megkettőződéstől, amikor kint is vagyunk, bent is vagyunk...
***
Előszó(-szaporítás)
melyben nem mentegetőzöm:
egyszerűen bejelentem és kijelentem, hogy meg kell írnom agyműtétem történetét. Nem azért, mert esetleg kközérdeklődésre tarthatna számot, nem, inkább csak azért, hogy tisztázzam magamban az esemény jelentőségét, na meg hogy ekképp rójam le hálámat az én Olivecronám előtt, aki - túlzás nélkül állíthatom - másodszor adott életet nekem...
