Bárdos Pál: Stan és Pan

„...Valamiért mindenki túlértékelte őt. De miért? Valószínűleg két Mengele létezett. Egyikük valódi orvos, aki megcsúfolva diplomáját, áltudományos látszatot teremtett az elmebajnak és a tömeggyilkosságnak. A másik egy fantom. Fantom-Mengele, aki a rettegő Häftlingek képzeletében jött létre, mint az SS-őrség, a szelektáló és gyilkoló orvosok, mint Auschwitz szimbóluma. Tudom, tudom. Verstani fogalom. Igen. Metafora. És mi van azzal a Mengelével, akit mi keresünk? Mi nem ugyanazt keressük. Te egy félresikerült egzisztenciát, egy népirtásba keveredett karrieristát üldözöl, egy áltudományos nímandot, aki milliók legyilkolásában segédkezett, csak hogy fantazmagóriái bizonyításával vigye valamire az életben. Erre a féregre kezet se emelnék. Én az elv bekerített karanténjánál szeretnék őrt állni. Szart jelezni... ha így jobban éretd. Te a kézzelfogható emberre vadászol... Én a szimbólummal szeretnék leszámolni.
A kettő egy és ugyanaz.
Ezért vagyunk képesek, bármennyire másként gondolkodunk, egy gödörben heverni. De két különböző dolog is, ezért nem érthetünk egyet soha. És ezért gyűlölsz te engem…”