Égei este
A gyöngyház fény mögött a hegyek éle
most vág bele a szelíd ég begyébe,
nagy szárnyairól fellegek bomolnak
és szállnak, hullnak, terülnek a tollak,
a vére kékké hűl vörös lilából,
hogy haldoklik, de szíve mégis lángol;
óriás társukért a darvak éke
kék átkokat zokog az új sötétbe.