SÁRKÖZI GYÖRGY
Költő és elbeszélő. Verseiben egy gyöngéden szenvedélyes, kétségekkel tusázó spirituális sóvárgás ölt ékes alakot. Költői nyelve gazdag árnyalású és művészien tudatos, a mellett ízesen tiszta. Biztos ízlésü költő. A giccs gesztusait kevés lirikusunk kerüli oly ösztönös, nemes fegyelemmel s oly teljes sikerrel, mint ő. Verseinek sajátos hitelük van: legigénytelenebb zugaikat is mélyen komoly művészi szándékok melege s fénye járja.
A szabadságharc korában játszó nagy történelmi regényét gondos, elegánsan reális próza, a legveszélyesebb finomságokig bátor, hajszálutakat bogozó lélekrajz, ájtatosan gyöngéd festésű miliő-részletek és egy meggyőző belső értesültség teszik módfelett becsessé...
Sárközi György az új irodalom egyik előkelő jelensége: ritkán megjelenő munkáit a tiszta alkotásoknak kijáró magasabb figyelem szokta fogadni. Született 1899-ben.