Kosár
Részlet
„Itt az idő, itt van, itt, ásassunk már valamit." Ez a múzeumi nóta így ősz felé, mikor a termés betakarodik a mezőkről és a kint való nemzet hajlandó az ősök csontjait kivallatni a földből. Persze illendő napszámért, mert azt maga a hét vezér se kívántatja, Isten nyugtassa őket, hogy ebben a drága világban ingyen keresgessék őket a kései unokák.
A múzeumi nóta rendesen azon bukik meg mostanában, hogy nincs miből napszámot fizetni. Nem minden múzeumnak van olyan Kunágotája, mint az én szegedi múzeumomnak. Ez a derék csanádi község nemcsak a földjében tartogat ritkaságokat, hanem a földjén is. Itt találkoznak olyan magyarok, akik nem azt várják, hogy a múzeum instálja meg őket, hanem ők instálják meg a múzeumot.
- Tessék már minálunk is ősöket keresni egy kicsit. Mi megmutatjuk a halmot is, amelyikben találhatók, meg fizetjük a napszámot is a munkásoknak. Az uraktól nem kívánunk mást, csak azt mondják majd meg, mit találtak a földünkben...
