Mécs László: Üzenet. Válogatott versek

„Mécs László sajátos költő volt, a két világháború közötti magyar katolikus élet egyik feltűnő, markáns alakja. Küldetéstudatának, felelősségvállalásának tömegeket mozgató hatása volt. Rendelkezett a szó hatalmával és a szólás felelősségével. A kötet címe: Üzenet. Kedvelt verse volt mindig a költőnek a „Meteor”, sokszor idézte írásban és szóban, ezért kölcsönözték innen a válogatók a címet. Temetésén, 1978. november 11-én is ennek a költeménynek soraival búcsúztattuk:
Egy ismeretlen, ősi fényű
örök Titokról elszakadtan
küldöncnek jöttem, s eltűnök majd,
ha üzenetem általadtam.
A »küldönc« eltűnt, üzenetét átadta. Olykor a remény sarkallta, máskor az aggodalom űzte, nem méricskélt, nem fontolgatott, hanem úgy mondta el üzenetét, ahogy az örömében, bánatában, áhítatában az ajkára tódult. De amit üzent, elgondolkoztató ma is. Költészete meggyőző erejű tanúságtétel volt az emberért érzett felelősségről. És nem mellékes tény a történelmi események, változások útvesztőiben, hogy mindezt katolikus papként tette, premontrei szerzetesként, mint az egyház képviselője. Olyan korszakban szólt és közvetített üzenetet, amikor az írástudók felelőssége lelkiismereti kérdés volt a szó művészei számára.”