Kosár
A sors iróniájának látszik, hogy Végh György összegyűjtött verseinek kötete melyet életében annyi műgonddal tervezett és szerkesztett, és annyi szorongó vággyal kívánt megjelentetni csak halála után láthat napvilágot, jóval később, mint nagy sikerű önéletrajzi trilógiája. Zegzugos pályaívének ismeretében azonban az irónia enyhe fintorrá szelídül, mert a ,,rút kiskacsa" története így lesz befejezett. Leírják mint lírikust, de újjászületik mint prózaíró, hogy most megjelenő lírakötetnek ez a lávaömléses, meghökkentően és lefegyverzően őszinte próza legyen az aláfestő zenéje s - hellyel-közzel menlevele is töredezett költői életútjá- nak.
Első verseit tizenkilenc évesen írja. Tíz év leforgása alatt öt verskötete és három prózai műve jelenik meg. 1948-ban a Négy nemzedék antológiában még ezt írja róla Sőtér:
"...annyi komoran okos; vicsorítóan elszánt vers között jólesik az ő áprilisi, szeszélyesen fénylő forgószeleinek zenebonájára felfigyelni."
Nem sokkal utána Végh György is elhallgat, lassan kikopik a magyar költészetből. De nem apadnak el a lírai források, búvópatakként továbbcsörgedeznek memoárjaiban. Elszánt és makacs naplóíró lesz belőle, aki lenyűgöző, irigylésre méltó bátorsággal néz szembe önmagával.
