A magyar romantika XIX. század kezdetétől fogva készülődött, hogy azután 1820 körül,
Kisfaludy Károly (1788-1830) kirobbanó sikerével uralomra kerüljön. Ettől kezdve tíz éven át ő a magyar irodalom főszereplője, a romantikusok szervezője, Vörösmarty nemzedékének ösztönzője, a kezdődő reformkor bizakodásainak kifejezője. Annyi bizonyos, hogy ha ösztönző hatása jelentékenyebb is, mint műveinek túlnyomó többsége, ha kétségtelenül nagy tehetségével több hevenyészett írást hozott létre, mint halhatatlan alkotást – irodalomtörténetünk egyik legvonzóbb, legrokonszenvesebb alakja.
A rendszeres magyar színházi élet hosszú előkészítés után csak az állandó színházak megteremtésével indul meg Magyarországon, és ez az időszak is a reformkor évtizedeire esett. Ettől kezdve volt rendszeres drámairodalom is, minthogy a színházak műsora újabb és újabb színdarabokat követelt. Ennek a nemzedéknek a legnagyobb hatású drámaírója, Kisfaludy Károly kezdeményeinek egyenes folytatója
Szigligeti Ede (1814-1878) , aki évtizedekkel túlélve ifjan haló drámaíró kortársait, a forradalom bukása után az elnyomatás korának legfontosabb drámaírója lesz, a színházpolitikában szinte diktátor egészen 1878-ban bekövetkező haláláig, és színházban is, drámában is előkészíti azt a század végi fellendülést, amelyet a színházi kultúrában Paulay Ede, drámaírásban Csiky Gergely képvisel. Már nem sokkal a forradalom bukása után mutatják be legjobb vígjátékát, az azóta is örökös műsordarabot, a Liliomfit, a színészi életnek ezt a derűs szemléletű komédiáját. És következnek tucatszámra a történelmi drámák, a társadalmi drámák, a vígjátékok, a népszínművek. Kifogyhatatlan a leleményessége, ha új helyzeteket, új bonyodalmakat kell kitalálni.
1880-tól kezdve Csiky Gergely (1842-1891) adott új lendületet a magyar drámának. Komoly és víg színművei az élesszemű realista író alkotásai. Meséinek érdekességével, alakjainak elevenségével, jeleneteinek frissességével zajos sikereket aratott. Újromantikus drámaírónak indult, de a magyar színházi közönség ebben az időben már nem valami nagy kedvvel fogadta az újromantikus mesedrámákat. A tarka regélés, színes nyelv, hajlékony verselés elvesztette hatását a franciából fordított társadalmi színművekkel szemben. Csiky megérezte, mit kíván a közönség, fogékony lélekkel tanulmányozta a külföldi modern társadalmi drámát. A francia színpadi szerzők megtanították az egészséges realizmusra, a magyar társadalmi élet új alakokat és kiaknázatlan helyzeteket mutatott számára. Első társadalmi színművét 1880-ban olyan lelkesedés fogadta, amilyenben csak kevés magyar drámának volt része a Nemzeti Színház megalapítása óta.