Csernok Attila: A komáromi pontonhíd

„Történelemről, politikáról és az életemről akarok írni. [...] Benne éltem a történelemben, és idővel rámtalált, majd megfertőzött a politika. Igyekeztem az említett három elemet harmonikus egységgé összehozni, de nem állíthatom, hogy ez sikerült. Hol a történelem, hol a politika, hol az életem uralja a mondanivalót. Ez nem is lehet másként” – írja Csernok Attila, akinek neve ismerősen csenghet az 1968-as új gazdasági mechanizmus időszakára és a bankszakma múltjára emlékezők fülében.
A könyv a Csernok Attila születésekor megjelent, az 1929. szeptember 23-i lapokból vett szemelvényekkel indul, s egy magyar-német-szlovák, tipikus monarchiabeli család képe bontakozik ki lapjain. Majd a szerző a történelemmel való találkozását eleveníti fel: főként Mohács, 1848, Trianon, a második világháború, 1956 és a Kádár-korszak valóságáról és legendáiról alkotott véleményét osztja meg az olvasóval, alapos elméleti felkészültséggel.
A történelem tudója és átélője kifosztva került vissza az „új” hazába: egy deklasszált fiatalember a népi demokráciában. Az itthoni „kalandok” után 1982-ben a Medicor kiküldöttjeként következett 21 sikeres év Brazíliában, a karnevál, a szamba és az ötszörös futball világbajnok csapat hazájában, ahol egy vegyesvállalat igazgatójaként dolgozott. Üzleti sikerekrő1 és gondokról számol be, élményeiről, tapasztalatairól s egy Európa-méretű ország jókedvű, befogadó, toleráns népéről, sok mindenről, amiben máris jobbak, mint mi.
Csernok Attila a rendszerváltást Rio de Janeiróból követte figyelemmel. Célja (s ezért született meg műve, ezért a magyar történelem elemzése és értékelése): „meggyógyítani”, jobb minőségűvé tenni, „felemelni” Magyarországot. Párbeszédet kezdeményezni mindenkivel, aki erre hajlandó. Nem könnyű feladat, de nincs más út. Ha nem sikerül, nagyon rossz lesz élni ebben az országban.