Diószegi György, Diószegi Krisztina: Adalékok az 1848-1849- évi dicsőséges magyar szabadságharc tisztikara görög eredetű hőseinek arcképvázlatához. Sztihíja ton ellinikísz katagogísz axiomatikón tisz ungrikísz epanásztaszisz tu 1848-49

1439-ben a római pápa és a bizánci császár és pátriárka helyreállította az egyházi uniót, mivel a 700 fős bizánci görög küldöttség szinte már könyörgött Rómában Bizánc megsegítéséért. Azonban ez csak formalitásnak bizonyult, hiszen Róma végül nem küldött felmentő sereget a törökökkel szemben. Sőt, Velence árulása folytán (egy aranyat kaptak a velencei hajósok minden egyes, a gályáikon átszállított török katonáért) a Hunyadi János vezette magyar sereg 1444. november 10-én súlyos vereséget szenvedett a Várna melletti csatában (I. Jagelló Ulászló király is elesett). Ez a szószegés azért is volt különösen gyalázatos, mert júliusában még arról értesítették a magyar királyt, hogy a velencei szövetséges hajóhad június 22-én elindult Gallipoli felé a magyar sereg támogatása céljából. A velenceiek pénzéhsége miatt következhetett be a magyar sereg megsemmisülése Várnánál: ezzel a kor legnagyobb hadvezérének, Hunyadi Jánosnak a balkáni hadjáratai véget értek.
Hunyadi János államférfiúi és hadvezéri képességei valóban sokrétű módon hátráltatták a törökök 15. századi európai térnyerését. Hunyadi János, akinek törökellenes hadjáratai jelentették az egyedüli reményt a Balkán népei, és főként a görögök számára. A magyar politikai előrelátás egyedülálló maradt, hiszen sem ez a kezdeményezés, sem pedig a későbbiek nem teremtették meg az egységes európai fellépést: majd 90 évvel később, Bizánc törökök általi 1453. évi elfoglalása után nagy számban jelentek meg a görög menekültek Magyarországon. Igen sok görög ortodox hagyta el szülőföldjét, és talált új hazára a befogadó lelkületű magyarság körében...