Vigh Károly: Bajcsy-Zsilinszky Endre külpolitikája

Ha arra a kérdésre akarunk feleletet kapni, hogy a Horthy Miklós fémjelezte negyedszázad külpolitikájának voltak-e alternatívái, akkor mindenekelőtt olyan ellenzéki politikus megnyilatkozásait kell tanulmányoznunk mint Bajcsy-Zsilinszky Endre, aki történetpolitikai tanulmányaiban, nagy terjedelmű emlékirataiban, parlamenti beszédeiben, mintegy ezer cikket kitevő publicisztikájában és
rendkívül szerteágazó levelezésében fejtette ki nézeteit a magyar külpolitika kérdéseiről. Állásfoglalásának súlya különösen megnőtt a második világháború időszakában, amikor a legnagyobb baloldali ellenzéki szervezet, a Független Kisgazda Párt külpolitikai vezérszónoka volt, és az egész antifasiszta front vezéralakjává emelkedett.
A második világháború éveiben sokat foglalkozott a jövővel, és nem egyszer nyilvánosan is hangot adott a háború után újjászülető demokratikus Magyarország iránti reményeinek. E szempontból is
nevezetes beszédét 1943. december 9-én mondta el a költségvetési vita során a képviselőházban. Ekkor szólalt fel utoljára a magyar parlamentben és – egyebek között – ezt mondta: „Bennünket a világeseményekből legfőképpen az érdekel, mi lesz az úgynevezett kis nemzetekkel, főleg pedig: hogyan élhetjük a jövőben szabadon a magunk életét s betölthetjük-e a magunk hivatását, itt, Európa szívében. Erős a hitem, hogy az emberiség új fejlődése az egyéni, népi, nemzeti szabadság és önkormányzat, a teljesebb szociális igazság, a mostaninál tisztultabb demokrácia... irányában halad.” (Vigh Károly)