"Balítéletekről című munkáját Wesselényi Miklós nem káténak, hanem kalauznak, útmutatónak szánta. A liberális reform kézikönvének elvbarátai számára az 1832-36-os magyar és az 1934-35-ös erdélyi országgyűleéek előestéjén, amikor a politikai teoretikus és gyakorló ellenzéki vezér számára a célok és taktikai eszközök megfogalmazása elsőrend feladattá vált.
A mű diagnosztikai rétege a balítéletekről szól, a fejtegetések a balítéletek ellen íródtak.
A balítélet Wesselényi szóhasználatában azonos tartalmú fogalom a gondolkodás visszamaradottságával, a műveletlen vagy eltorzult gondolkodásbó lereő előítélettel..."