Demokratikus köztársaságok Magyarországon. Történeti album

„...a respublicának nem az a fő jelszava, hogy »le a királlyal«, hanem a »tiszta erkölcse, Nem a széttört korona, hanem a megvesztegethetetlen jellem, szilárd becsületesség a respublica alapja...
A monarchia emberei nem hiszik vagy gátolni akarják a világszellem fejlődését, haladását, s ez istentagadás. Én ellenben hiszem, hogy fokonként fejlődik a világszellem, látom, miképp fejlődik, látom az utat, a melyen megy. Ő lassan halad, minden száz, vagy néha ezer esztendőben tesz egy lépést, de miért siessen? hiszen ráér, mert övé az örökkévalóság. Most újra emeli lábát, hogy egyet lépjen Elébe álljak, hogy szemrehányó tekintetével megátkozzon és megsemmisítsen? nem! leborulok méltóságos színe előtt, fölkelek megáldva, bele fogózom szent palástjába és követem dicsőséges nyomdokát.”
Petőfi Sándor, 1848. április 19.

Szóval és képpel tárják a kötet alkotói a tisztelt olvasó elé a három magyar demokratikus köztársaság történetének legfontosabb mozzanatait. A fókuszba a „születésnapokat” helyeztünk: 1918. november 16-át, 1946. február 1-jét és 1989. október 23-át. A fordulópontot jelentő napok történései köré gyűjtöttük az ide vezető eseményeket, a főszereplőket, a köztársaság alkotásait, hétköznapjait és az első két kísérlet drámáját: a demokrácia felszámolásának folyamatát.
Más a helyzet a harmadik és immár tizenhét éve fennálló mai Magyar Köztársasággal. Ez a mi köztársaságunk, a jelen története. „Működése” legfontosabb tényezőinek – a demokratikus, többpárti választások, az alkotmányos intézmények és azok szereplői, Magyarország 1989 utáni politikai integrációs törekvései stb. – bemutatásával segíteni szeretnénk a „demokrácia tanulását”, a magyar köztársaság sokszor ellentmondásos működésének megértését is.
A kötet a köztársági gondolat, illetve a három magyar köztársaság eszméje folytonosságának bemutatására törekszik képviselői, dokumentumai, a törvénykezése és a mindehhez tartozó fennmaradt képes dokumentáció segítségével. Nem egyszerűen a szöveg illusztrálására törekedtünk, hiszen minden mozzanatról nem maradt fenn vizuális dokumentum. A szó és a kép – szándékunk szerint – kiegészíti egymást.