Hans Dernschwam: Erdély, Besztercebánya, törökországi útinapló

"Bécs, 1553...
Még mindenki emlékezik a negyed évszázad előtti nagy rémületre, azokra a félelmetes hetekre, amikor a város csaknem sorstársa lett a felperzselt, kifosztott Budának és megannyi szép magyar városnak.
A veszély azóta sem enyészett el (s még több mint száz esztendőn át kísértett), de most nagy várakozás előzte meg a fényességes Szulejmán császár színe elé készülő, szinte teljesen magyarokból álló követség útra kelését. Ettől függött, mi lesz a császárváros sorsa: egy újabb, minden korábbinál vészesebb ostrom elé néz, vagy jobb esetben afféle határvárossá válik a török birodalom szegélyén, avagy pedig – s ez lenne a legjobb lehetőség – Habsburg-birtokban maradnak a Magyar Királyság nyugati megyéi, melyekben idejekorán fel lehet fogni az örökös tartományok elözönlésére meginduló török hadakat.
Az udvari kamara folyosóján őszbe csavarodott, zömök, idős, szakállas férfiú – a besztercebányai Dernschwam János – várakozik a bebocsátásra. Soká nem kellett várakoznia, hiszen valamennyi tisztséghordozó még jól ismerte az öregurat, aki egy évtized előttig a hatalmas Fugger urak képviseletében olykor hónapszám vitatkozott a kamara tanácsosaival.
Odabenn aztán előadta mondókáját. Saját költségén szeretne csatlakozni a nagyúr színe elé járuló, Verancsics Antal és Zay Ferenc vezette királyi követséghez. Immár fél évszázada él a török hatalom árnyékában, és valójában mégsem ismeri a törököket. Most, öregkorára, de még egészsége teljében a helyszínen szeretné kitapasztalni az oszmán birodalmat, s aztán mindennapi feljegyzéseiben beszámolni mindenről, amit szemével látott, megfigyelt a török életről, a görög, római és bizánci világ nyomairól – mindenről, ami a vérbeli humanistát érdekelheti..."