Az itt következő munkában azon voltam, hogy kizárólag hiteles, mindeddig közzé nem tett anyag alapján képet adjak egy asszonyról, akiről egyik udvarhölgye, Fürstenberg grófnő, egy ízben a következőket mondotta: ,,Hogy milyen volt a valóságban, hogy mi volt rajta olyan vonzó és elbűvölő, ezt sem véső, sem ecset nem képes visszaidézni. A legendában él tovább, nem pedig a történelemben."
Feltettem magamban, hogy kifejtem a legendából s a történelem sugárzó fényébe állítom, s igyekeztem mindenütt a teljes igazsághoz ragaszkodni. A királyi pár alakjai mindenképpen elviselik az igazság fényét, még ott is, ahol kényes dolgokról van szó; nem szorulnak sem kíméletre, sem hízelgésre. Ferenczy Idának, a királyné hűséges udvarhölgyének tökéletesen igaza van, amikor egy évvel az összeomlás után az öt megszólaltató Weisz Julián udvari tanácsos előtt kijelenti: Nyissák meg a levéltárakat! Az eredmény mindenképpen becsületére válik majd a mostanában gyakran igazságtalanul meg támadott dinasztiának."
Ebben a könyvben legjobb tudásom s lelkiismeretem szerint osztottam el a fényt meg az árnyékot, úgy, amint elválaszthatatlanok minden emberi teremtménytől. Azon voltam, hogy megértsem Erzsébet királynét s felderítsem életének feltételeit...