Kossuth. Írások Kossuth Lajosról

A győzelmes hadvezér könnyen aratja a népszerűség tapsait; a nép igazi szeretete a helytállás napjaiban, a balsors és veszély óráiban állja meg próbáját, s nem csökken az arra érdemes iránt.
Kossuth Lajosnak nem egyszer voltak ilyen nehéz napjai.
1849 januárjának elején súlyos csapás nehezedett a magyar népre és vezérére. Windischgraetz bevonult Pestre, a kormány menekült Debrecen felé.
És mégis!
„Ezrek és ezrek vonultak, kitéve a rájuk szokatlan megpróbáltatásoknak, de köztük alig látszott egyetlen elcsüggedt orca. Kossuth szakadatlanul dolgozott, sürgönyöket menesztett, parancsokat osztott, s leveleket írt, mindezt oly lelki nyugalommal, ami bámulatot keltett. A nép, ez a pompás, daliás környékbeli nép, a puszta fiai, a maguk féloldalra vetett hosszú gubájukban odasereglett a Honvédelmi Bizottmány elnöke elé. Kossuth Lajos körükbe lépett: beszélt, szavai egyszerűek voltak s oly elevenek, minta nép, melyhez szólott; mélyen megható, gyönyörű pillanat volt.