Feleky Erzsébet, Gyenes József: Oriontól Tatárlakáig. A magyar rovás/írás tündérkönyve. Írásjegyeink periódusos FDC-rendszere

˝A hun-székely-magyar rovásírás rengeteg titkára derít fényt e Tündérkönyv szerzőhármasa: a kutató vegyészmérnök, az ihlető, sugalmazó székely asszony, és az ötletgazdag rajztanár. Ők nem csak nézik, de látják és láttatják is a magyar írást, mint az emberiség egyik ősi írását. Rekonstruálják a magyar írásjegyek eredeti írott alakját, kiszabadítják őket a latin ábécérend betűtömlöcéből és a magyar betűk, szabadságukat visszanyerve levetik rabruhájukat, Tündér-köntöst öltenek magukra és megtörténik a csoda. Önrendeződéssel helyreáll a mindeddig eredménytelenül keresett, kutatott, hármas tagoltságú, természetes betűrend, mert most érkezett el ennek az ideje, a Vízöntő korszak. A magyar D, a sumér dingir-jegy központi helyet foglal el, mint magyar Tündér Ilona, Világanya, itt a Nagyboldogasszony betűszimbóluma. Felette vannak az égi jegyek, alatta a földi jegyek, íme, végre kozmikus törvények meghatározta helyükre kerülnek a magyar betűatomok és molekulák, létrejön egy tökéletes betűkristály, mint valami sok fazettás briliáns. Sugározni képes, ország-világ számára a táltosi üzenetet. Az pedig így szól: A magyar ősnyelv, ősírás, őstörténet a világon egyedülállóan szerves egységet képez, mely méltó arra, hogy védett legyen, világörökség legyen.˝