Rákóczi László naplója

Az 1633-ban született és az 1664-es Várad előtti harcokban elesett Rákóczi László kéziratos naplójának története maga is önálló regény. Erről a kalandos sorsról, fölbukkanásról és eltűnésről, előkerülésről, véglegesnek hitt elveszéséről, majd váratlan és szerencsés megtalálásáról (1989. február) beszámol az utószóban R. Várkonyi Ágnes, ám maga a napló sem nevezhető unalmasnak, egy fájdalmasan szép és tragikus fordulatokban is bővelkedő korszak regénye, napi följegyzésekbe, dokumentumértékű mondatokba foglalva. A sajtó alá rendező Horn Ildikó úgy gondozta a szöveget, hogy a régi magyar nyelv minden íze és szépsége megmaradjon, de a régies helyesírás se zavarja az érdeklődő olvasót. Jegyzetei, szószedetei pedig megkönnyítik a korabeli eseményekben való tájékozódást. Rákóczi László nem az utókornak szánta följegyzéseit, mégis éppen ezzel vált számunkra rendkívüli értékűvé: a politikai eseményekről, a hétköznapi életről, vadászatokról, ünnepekről, kertgondozásról és szokásokról, a korabeli orvoslásról, a zenei életről ad többek között színes leírásokat.