Száz magyar esztendő. "Mit csinál a szél, ha nem fúj!"

"Szokatlan hangulatú könyvet tart kezében az olvasó, mondták ezt azok, akik elsőként olvasták e munkát, még kéziratos formájában. Valaki cselekszi a történelmet, van, aki tanítja, míg más csupán szemlélődik, vagy éppen papírra veti mindazt, amit hosszan ható átok gyanánt az utókornak szán. S a szenzációs hír ma még él, világít, elsöpör, holnapra már kihuny.
Történelem – a találgatások birodalma. Az ember, kiből a tudomány s a művészet ered, olykor „az életben maradás kedvéért kész elveszíteni mindazt, amiért élni érdemes”. Érte szól ez a könyv. Száz hosszú magyar esztendő. Hogy sorait ízlelgetve észrevétlen egymásutánban képet alkossunk önmagunkról, hitünkről, elszántságunkról, „féltve őrzött magyarságunkról”. „Kimentett” dokumentumok vallanak a múltról, minden kommentár nélkül. Írások, melyek valaha napvilágot láttak, szívet szomorítottak, vagy lelket üdítettek. Kényszerűen példázzák az éppen uralmon lévő eszmét, az elfogadott s elfogadtatott „igazságot”. Írások, melyeket a rákövetkezendő korszak rendre megtagadott és száműzött a közrebocsátható művek listájáról. Kort, kor követett. Emberek jöttek, mentek. A csúcson, majd a szakadékban. A vár azonban állt, önmagáért, önmagában, hol föllobogózva, hol gyász színében pompázott. De állt."