Horánszky Lajos: Tisza István és kora I-II. kötet

Tisza István gróf korának az a kimagasló politikusa volt, akit vagy a fékevesztett gyűlölet, vagy a rajongással övezett szeretet és tiszteletvett körül. Gyűlölték a délibábot kergető, kuruckodó Függetlenségi Párt magyarjai, mert következetésen kitartott a Monarchia és a király mellett tudva azt, hogy a múlt századvégi Magyarország kezdetleges iparával, kereskedelmi és pénzügyi struktúrájával nem képes az önállóságra. Gyűlölték a kibontakozó szocialista mozgalmak hívei, mert mereven elutasított minden alulról jövő reformtörekvést, miniszterelnökségei idején pedig a felforgató tüntetéseket, sztrájkokat kíméletlen eréllyel fojtotta el. Gyűlölte a parlamenti ellenzék, mert a törvényhozó munkát akadályozó arcátlan obstrukciót drákói módszerekkel törte le. A nagybirtokos arisztokrácia néhány tagja is ellenséget látott benne, mert féltették gazdasági egyeduralmukat Tisza ipart és kereskedelmet fejlesztő politikájától.
Később őt okolták azért, hogy belevitte Magyarországot a világháborúba. Ferenc József szilárdan bízott benne; a rágalmak és intrikák megtörtek rajta. Utóda a talpig becsületes, jószáradékú, de határozatlan és befolyásolható IV. Károly azonban hitelt adott a rágalmaknak és kivette Tisza kezéből a végrehajtó hatalmat. Nem sejtette, hogy ezzel az ország és saját tragikus sorsát is megpecsételte. A sértett és megalázott büszke főúr azonban nem vonult vissza, hanem rövid frontszolgálat után újra ott van az országgyűlésben, mert látta a tragédiát, ami felé sodródott az ország. Próbált még küzdeni, de már tehetetlen volt...