Kosár
Anne Frank egyetlen írásával vált világhírűvé, naplójával, amelyben a második világháború egyik szörnyű tragédiájának eseményeit, reflexióit örökítette meg. Szüleivel 1933-ban emigrált Amszterdamba. A családot azonban itt is utolérte a nácizmus őrülete, és 1942-ben a német megszállás után egy amszterdami ház rejtekébe kényszerültek, itt, a "hátsó traktus" feltételezett védelmében íródott Anne naplója, amelyet 1942 és 1944 között vezetett. Nagy részletességgel, a világra nyiladozó értelem naivságával számol be a körülötte beteljesülő, végzetes eseményekről. A könnyed, színes csevegés az idő haladtával úgy válik egyre drámaibbá, ahogyan az értetlen, világra rácsodálkozó kislányból - a kiszolgáltatottság szorításában - koraérett felnőtt válik. Stílusa ugyanakkor mindvégig egyéni, finom humorral átszőtt beszámoló marad. Naplóját megszemélyesíti, és levélformában, önvallomásszerűen tolmácsolja megfigyeléseit könyvekről, elméletekről és emberekről; az első szerelemről és a legszebb emberi érzésről, a szeretetről. A napló híven tudósít a rejtőzködő családok mindennapjairól, a túlélés művészetéről és a háborús eseményekről is, amelyeknek szerencsés végkifejletében, a szabadulás eljövetelében Anne bízott, és amelyet már nem érhetett meg. 1944.augusztus 4-én felfedezték rejtekhelyüket, és családjával együtt elfogták. Egy bergen-belseni táborban halt meg; tragikusan rövid élete szépségeiről az amszterdami ház romjai között megtalált napló számol be - örök mementóként.
Tavalyelőtt lett volna ötvenéves Anne Frank. Életéről naplója vall, halála körülményeiről egy újságíró, Ernst Schnabel tovább nyomoz. Anne Frankfurt am Mainban született, de a fasizmus uralomra jutása után, 1933-ban szüleivel Amszterdamba emigrált.A náci zsidóüldözés miatt két évig 1942–1944-ben nyolcadmagával egy amszterdami ház rejtekében bujkált. Egész idő alatt naplót vezetett, mindaddig, míg fel nem jelentették és el nem hurcolták őket. Anne Frank Bergen-Belsenben, a koncentrációs táborban halt meg 1945. március 2-án. Egy volt lágertársa, a ma Svédországban élő Margita Pettersson asszony
így emlékszik vissza a tizenhat éves lány halálára: „Halott nővére mellett feküdt, próbáltam erőszakkal belédiktálni néhány falatot, de hiába. Emlékszem, egyik nap azt mondta: Kérem, ne adjon többet enni. Nem bírok tovább élni. Másnap meghalt.”
