A. I. Popov: A matematikai logika elemei

A XIX. század második felében a matematika fejlődése folyamán kitűnt, hogy ez az - idáig teljesen egzaktnak vélt -tudomány bizonyos ellentmondásokat tartalmaz. A kor matematikusainak véleménye szerint az ellentmondások nem magában a matematikában vannak, hanem rejtett logikai hibák következményei. A válságok felderítéséhez tehát a matematika logikai alapjait kell tisztázni, vagyis olyan szimbolikus nyelvet kell alkotni, ami lehetővé teszi, hogy helytelen definíciók, axiómák és következtetési módok hibát okozhassanak. Ennek a módszernek nagy előnye, hogy a hétköznapi nyelv kétértelműsége nem tapad a tiszta logikai állításhoz, és egyszersmind ideális nemzetközi nyelv is, melyet a matematikus éppen úgy olvashat, mint a zenész a kottát.
Popov könyve rámutat, hogy ilyen szimbolika bevezetését már Leibniz is javasolta, s ismerteti a többféle (Boole, Poreckij, Peano, Hilbert stb.) módon, de lényegében egymásba átvihetően kidolgozott rendszereket. Az egyes szimbolika rendszerek ismertetését a szerző érdekes példákkal szemlélteti.