Péter Rózsa a 20. századi magyar matematika egyik nagy alakja. Azok közé a kivételes egyéniségek közé tartozott, akik egyformán kiemelkedőt alkottak kutatóként, pedagógusként és könyvíróként. Játék a végtelennel című könyvét elsősorban nem matematikus érdeklődésű intellektuális embereknek szánta, alapja Benedek Marcellel folytatott levelezése volt. Ezért úgy kellett írnia szeretett tárgyáról, hogy a komolyabb előképzettséggel nem rendelkező olvasók is követni tudják, s kedvüket leljék benne. Hogy kísérlete mennyire sikeres volt, az bizonyítja, hogy a számtalan magyar kiadáson túl tizenkét idegen nyelvre is lefordították, s hazánkban generációkkal szerettette meg a matematikát a könyv.
"A könyv a nem-matematikusérdeklődésű intellektuális embernek szól: az irodalom, a művészet, a humánum emberének. Sok szépet kaptam arról az oldalról, most viszonzásul átnyújtom a matematikát. Hadd lássák meg: nem vagyunk olyan messze egymástól. Én nemcsak azért szeretem a matematikát, mert alkalmazni lehet a technikában, hanem főleg azért, mert szép. Mert játékos kedvét is belevitte az ember és a legnagyobb játékra is képes: megfoghatóvá tudja tenni a végtelent. Végtelenségről, ideákról hiteles mindkettő: magán viseli az ember alkotásának soha le nem zárt jellegét."