Kosár
"- Annyi bajom van ezzel az egy tojással - panaszkodott a kacsa. - Nem győzöm kivárni, hogy felpattanjon. Hanem nézd meg a többit! Egytől egyig arra a semmirekellő apjukra ütöttek.
- No lám, tényleg takarosak... De hadd látom azt a csökönyös tojást!... Ez bizony pulykatojás, nekem elhiheted! Egyszer én is megjártam. És mennyit vesződtem a kicsinyekkel! Mert a pulyka mind retteg a víztől. Nem mentek azok a vízbe, se szép szóra, se parancsra! Hagyd csak itt a fészekben, s inkább a többit tanítsd úszni.
- Még elüldögélek rajta egy kicsit - válaszolta nem nagy meggyőződéssel a kacsamama.
Végre-valahára megpattant a nagy tojás héja. - Pip, pip! - sipogta a fióka, és kikászálódott a napvilágra. Milyen rút volt szegény, és milyen nagy! Az anyja jól szemügyre vette. „Hatalmas ez kacsának - gondolta magában. - Tényleg pulykapalánta volna? Majd elválik mindjárt, gyerünk csak a vízhez! Úsznia kell, ha másképp nem, hát magam lököm bele!"
