Harmatha András: Hőhasznosítás

Az energiaátalakítás, az elosztás, a szállítás és a felhasználás gazdaságos megszervezése és ellenőrzése az energiagazdálkodás feladata. A növekvő energiaigény és az energiaforrások korlátozott száma és kapacitása az energiagazdálkodásban egyre gyakrabban hoz létre feszültségeket.
Mind több olyan energiaforrást kell használatba venni, amelyeknél a nehezebb geológiai viszonyok, a kedvezőtlenebb klimatikus adottságok, a kitermelhető energiahordozó rosszabb minősége, ill. a nagyobb szállítási távolság miatt a felhasználási helyre szállított energia (energiahordozó) drágább lesz.
Energiagondjaink megoldására ma már számos megújuló energiaforrást is felhasználunk. A vízenergia kivételével a megújuló energiaforrások hasznosításánál közös probléma, hogy nem állnak olyan koncentráltan rendelkezésünkre, mint a hagyományos energiahordozók, és a legtöbbnek az időbeni intenzitásváltozása jelentős. Felhasználásukra és a kialakult energiarendszerekbe való beillesztésükre világszerte beható kutatás folyik.
Energiaforrásaink harmadik területe a különböző technológiákból származó és további hasznosítás nélkül a környezetbe jutó, ún. hulladékenergia. Ez nagyobb részt érzékelhető belsőenergia – hagyományos szóhasználattal hő – formájában áll rendelkezésünkre: a gőz, a melegvíz, a meleglevegő stb. hasznosítható belsőenergiájaként. Kisebb részt energiahordozóként hasznosítható hulladékként jelentkezik (égethető szemét, faforgács, erdő- és mezőgazdasági hulladékok stb.).

foltos a borító