Kosár
„A regényíró is ember. Éli az életet. Úgy éli, mint más. Nincs is különbség a regényíró és az emberek közt, csak az, hogy a regényíró nézi is az életet. Az életét. És a mások életét is." Így kezdte Móricz Zsigmond 1931-ben regényírói tapasztalatairól szóló előadását.
Pályája indulásától élete végéig mindig érdekelte a kisregény műfaja, mint az élet ábrázolásának sajátos lehetősége. A Nyugat 1911-es évfolyamában megjelent Árvalányok ősváltozata (amelynek létéről csak egyik nyilatkozata alapján van tudomásunk) az író „történelem előtti" korszakának terméke. A regény első változatát hét évvel a végleges szöveg folyóiratbeli közlése előtt írta, abban az időben, amikor még alig fogadták el egy-egy kisebb munkáját a lapok.
Gyakran nagy epikai vállalkozásai szüneteiben, majdnemhogy játékos erőpróbaként kezdett kisregényeibe. Fölfigyelt egy addig számára ismeretlen vagy kevésbé ismert társadalmi réteg életvitelére, életstílusára, mentalitására, izgatni kezdte a felszín alatt rejtőző valóság, és már írta is a regényt, rajzolta típusait, nyomozta az emberi sorsokat összekötő és meghatározó szálakat. A társadalmi problémákat is emberi szituációkban és konfliktusokban ragadta meg. A figurák karakteréből és sorsából is azokat a dilemmákat bontotta ki, amelyekkel ő maga is reménytelenül vívódott egész életében. Így született a Nem élhetek muzsikaszó nélkül, a Házasságtörés, A kis vereshajú és a sajnos befejezetlen maradt kisregénye, a Kamaszok. Morális nyugtalansága, tisztázó szándéka, szenvedélyes elemző indulata az olvasót is magával ragadja és állásfoglalásra kényszeríti.
