Fejezetek a Pest megyei állami zeneoktatás 35 éves történetéből

Gyakori panasz, hogy a magyar irodalmat nyelvi korlátok kötik. Ellenpéldaként a zenét említik, amelyet a nyelv gátjai nem akadályoznak. Érvet és ellenérvet tucatjával lehet felsorakoztatni, de tény, hogy a magyar zenekultúra – főleg a felszabadulás után – átlépte a nyelvi és művelődésbeli korlátokat, határokat.
Nemcsak Kodály és Bartók zeneszerzői, zenepedagógiai tevékenysége vívta ki az elismerést és tiszteletet határainkon túl is, hanem előadóművészeink, együtteseink is híressé váltak.
Kodály Zoltán jelszava: „Legyen a zene mindenkié!” – forradalmian hatott a felszabadulás utáni időben. Hiszen a zenetanulást hozta elérhető közelségbe azokhoz, akik eddig kimaradtak belőle. Csak a fővárosban és a nagyobb városokban volt rendszeres zeneoktatás, elsősorban ott, ahol a zenei hagyományok is erősek voltak.
Cegléd ebben is szűkölködik, hiszen legfeljebb a „Kossuth Lajos azt üzente...” kezdetű dalt mondhatja magáénak, mint zenei hagyományt.
A zenéhez való közelebb jutásának voltak ugyan ösztönös megnyilvánulásai, jószándékú kezdeményezései, - melyek az akkori idők igényeit igyekeztek kielégíteni, - de nem voltak hosszú életűek. Ilyen előzmények után vált nyilvánvalóvá, hogy milyen nagy jelentősége volt 1949-ben az első ceglédi zenei tanfolyamnak, melyet Bácskai József tanár vezetett a kultúrotthon keretein belül...