Bajcsy-Zsilinszky Endre: Nemzeti újjászületés és sajtó

Zsilinszky Endre – (csak 1925-től használja majd a Bajcsy-Zsilinszky nevet) – első könyvét tartja kezében az olvasó, egyben talán a legnagyobb és legjobb könyvét. 1920-ban jelentette meg a Táltos kiadó, amely a maga korában ugyanazt az áldott szerepet töltötte be, mint 1945 után majd Püskiék: kiadott minden nemzeti sorskérdéssel foglalkozó alapművet, amit más nem mert. Ez is egy ilyen könyv. Jelentősége túl nem értékelhető, ezért minden magyar embernek élete során legalább egyszer, figyelmesen el kellene olvasnia, hogy ne legyünk olcsó prédája minden rajtunk élősködő, modern honfoglalónak, kókler világmegváltónak.
A Nemzeti újjászületés és sajtó szerzője bámulatos lényeglátással, és ehhez méltó bátorsággal rendelkezett: nem létezett ok, erő, fenyegetés, amely eltéríthette volna a haza sorsán való jobbítás belső kényszerétől. Világlátásának óriási előnye komplexitása: látja, hogy minden mindennel szorosan összefügg: nem lehet sajtóról beszélni a bankrendszer, az elzsidósodott morál, a földkérdés vagy a szociális nyomor kérdéseinek mellőzésével. „Minden, de minden erőfeszítés hiábavaló, ha az új irány le nem száll a magyar lélek legmélyére és ott meg nem kezdi és végre nem hajtja a magyar jövő legnagyobb feladatát: a magyar faj lelki világának az átgyúrását”.
Ez a mű 1920-ban az első lépés volt. A másodikat 1930-ban lépte meg Bajcsy-Zsilinszky: létrehozta a Nemzeti Radikális Pártot. A végjátékot 1944. március 19-e adta meg, amikor tűzharccal fogadta a lakásán őt letartóztatni akaró idegen megszállókat, akiknek szemében kiemelt ellenség volt az intranzigens, korrumpálhatatlan, megfélemlíthetetlen magyar.
Szőcs Zoltán