A szerző élete sokmindennek nevezhető, de unalmasnak, egyhangúnak semmiképpen sem. Volt biokémikus a bethleni és kádári konszolidáció idején, pszichoanalitikus a harmincas, majd a hetvenes-nyolcvanas években. Pályája vándorlás a biokémia és a pszichoanalízis között. Hári professzor intézetéből, a maga választotta kutatóorvosi pályáról, a professzor halála után kialakult ellenséges légkör kényszerítette távozásra. Róheim Gézát választja analitikusának, aki Ferenczi tanítvány volt. A világháború után nem folytathatja analitikus praxisát. 1953. januárjában egy éjszaka két ávós csönget az ajtaján. A tervezett zsidó orvosperben akarták bíróság elé állítani. Szeptemberben szabadon engedték, de korábbi állásába nem vették vissza. 1970-ben az Országos Közegészségügyi Intézetből ment nyugdíjba. Ekkor kezd el újra analitikusként praktizáni, és visszatér annak a problémának tanulmányozásához, amely pályája kezdete óta foglalkoztatja: a lelki jelenségek természettudomáynos vizsgálatához. Egy interjúban így beszél erről: „A lelki életben egészen más törvényszerűségeket tételeznek föl, és ezek kapcsolatát a lelki működés alapját képező kémiai folyamatokkal nem ismerik. Úgy gondolják, hogy e kettő egymás mellett zajlik, és nem tudják, hogy milyen közöttük a kapcsolat. Én ezt próbálom megtalálni, ez foglalkoztat már régóta, hiszen a tudományos érdeklődésnek éppen az a jellemzője, hogy egy rögeszme egész életen át elkíséri az embert.”
TÖRTÉNELEM / Művelődéstörténet kategória termékei
Székács István: Pszichoanalízis és természettudomány
Kiadás:
Budapest, 1991
Kiadó:
Kategóriák:
Művelődéstörténet Pszichológia
Nyelv:
Magyar
Sorozat:
Terjedelem:
216 p.
Kötésmód:
papír
ISBN:
9637976035