Bartha József: Aesthetika

Az aesthetika görög szó s eredetileg az érzés, izlés tudományát jelentette. A görög szellem azonban az ízlésen legtöbbször az úgynevezett műízlést értette s azért az aesthetika szorosabb értelemben: a műizlésről szóló tudomány.
A műizlés alapjában véve érzés, a melyet bennünk bizonyos természeti tárgyak, gondolatok, vagy cselekvések idéznek elő. Az olyan dolgokat pedig, a melyek bennünk a műizlés alapjául szolgáló érzést fölkeltik, szépeknek szoktuk nevezni s ennek megfelelően az ilyenkor lelkünkben keletkezett hangulatot szépérzésnek mondjuk. Az aesthetika első feladata tehát, hogy megismertessen bennünket általában véve az érzésekkel s ezek közül különösen azokkal, a melyek alapul szolgáinak arra, hogy valamely dolgot szépnek tartsunk: vagyis az aesthetikai (szép) érzésekkel.
Az aesthetikai érzéseknek az alapja testi szervezetünkben és lelkünkben van ugyan, de mint minden egyéb érzés felkeltéséhez, ezekhez is külső ingerekre van szükség. Ezen ingerek valamely kívülünk létező dolgok hatása folytán jönnek létre s idéznek elő bennünk bizonyos hangulatváltozást, a mely maga a szépérzet. Ismernünk kell tehát, hogy ezt a szépérzetet miféle tárgyak és jelenségek idézik elő.