Robert Walser: A Tanner testvérek

Robert Walser első igazi regénye 1907 januárjában jelent meg, váratlan sikert aratott, és még az év őszén újabb kiadást ért meg. Egyik kritikusa, J. V. Widmann kinyilatkoztatásnak nevezte, Hermann Hesse lelkes cikkben üdvözölte, Franz Kafka pedig egy 1909-es levélfogalmazványban ezt írja: „Simon (Tanner), azt hiszem, egy a testvérek közül. Ugye, ő barangolja be az egész világot – fülig érő boldogságban –, pedig végül nem vált ki más hatást, csupán olvasói gyönyörködést...?”
Robert Walser könyve egy fiatalember, Simon Tanner szemszögéből mondja el egy család – és főleg a Tanner testvérek történetét. A könyv önéletrajzi elemei csak fokozzák a kérdések hitelességét: hogyan illeszkedhet a világba az az ember, aki jottányit sem hajlandó feladni belső igényeiből? Miért válik idegenné a világban az eszményi céljait csökönyösen követő Simon? Miért bünteti megvetéssel a környezet a nehezen begyökerező, hosszú ideig bolyongó páriát? Lehet-e szeretni azt, aki nem világi sikerekkel igazolja létezését?
A könyv inkább lélektani állapotfelmérés, mint fejlődésregény. Úgy is mondhatnánk: mindenkire tartozó vallomás arról a világról, amelynek ma is része vagyunk.