Friedrich Dürrenmatt: A vak ; János király

A János király-t és A vak-ot, Dürrenmatt két drámai munkáját nem holmi szeszély sodorta ezúttal egymás mellé. Huszonegy év választja el egymástól a két darabot, de mély kapcsolat fűzi össze őket: a két téma vonzva-taszítva rögzült, sajátos párhuzama és a kétféle művészi megoldás egybevetésre ingerlő különbsége - az eddig befutott pálya szemléltetésképp. A középkori moralitások, a barokk színház hagyományaira támaszkodó A vak (1947) - egy stíluskorszak lezárása -, üzenet a háború lidércnyomásából föleszmélt emberiségnek: az illúziók, a sarkaiból kifordult világra mit sem hederítő (mondhatnánk: az átértékelés elől kitérő) illúziók nemhogy a halált nem győzik le, hanem éppen ellenkezőleg - pusztítanak, ölnek. A János király-ban Shakespeare krónikás színművét átértékelve történelmi fogalmakat értékelt át Dürrenmatt, a politikai masinériát állította komédiai pellengérre. A véres királydrámát átfordította (ahogy maga mondja) "a politika komédiájává". Az eredmény: a dürrenmatti életmű egyik legjobb, legeredetibb alkotása.