Kosár
„»Jogos az, ami saját fajtestvéreink javára szolgál« – mondja a rádió. Ami nem válik javunkra, az sérti a jogot. Tehát minden meg van engedve, gyilkosság, rablás, gyújtogatás, hamis eskü – igen, nemcsak hogy meg van engedve, hanem egyáltalán nem bűncselekmény a gaztett, ha fajtánk érdekében történik! Mi ez?” – teszi fel magának a kérdést a tanár főhős ebben a harmincas években íródott regényben. Hogyan lehet, hogyan kell viselkedni ilyen körülmények között, amelyek ugyan még nem az ember bőrét, nem az életét, de erkölcsi elveinek feladását követelik? Fontosabb-e megőrizni egy nyugdíjas állást, avagy merészen ki kell jelenteni, hogy a négerek is emberek? A nácizmus árnyékában élesen fölvetődő kérdésekre válasz ez az önkéntes emigrációban írt könyv, amelyről Hermann Hesse 1938-ban így írt Alfred Kubinnak: „Egy kis könyvet ajánlok Önnek, a Jugend ohne Gott c, kisregényt Horváthtól. Nagyszerű, és keresztülmetszi a világ mai erkölcsi állapotát."
Istentelen ifjúság címen is kiadták.
