Kosár
,,...bukdácsol a billentyűn tompa búban az édes elmebeteg, árva Schumann – írja a »Szeptemberi áhítat«-ban Kosztolányi –, s mert nem lehet már jobban sírnia, száján kacag a schisophrénia." Ez utóbbi, vagyis a nagy zeneszerző életét beárnyékoló betegség központi helyet kap a neves német író művészregényében. Schumann élettörténetének egyik síkján ugyanis Tobias, az endenichi elmegyógyintézet ápolója mondja el napról napra a zeneszerző utolsó két évének eseményeit, melyeket a Richarz nevű kezelőorvos szakmai feljegyzéseiből ismerhet meg hitelesen az utókor.
A történet másik síkja az alkotóművész belső érlelődését kíséri figyelemmel a zwickaui gyermekkortól a zenei tehetség teljes kibontakozásáig és tovább, a művészpálya legszebb pillanatain át az összeomlásig. Ám az életút mozgalmas eseményekben is bővelkedett: Schumann benne élt az irodalmi és zenei romantika színes világában felkereste Heinét, találkozott Wagnerral, Mendelssohn a barátja volt, Liszt a házában vendégeskedett, szerelme Clara Wieck, ünnepelt zongoraművésznő iránt a kor egyik híres-botrányos nagy „regénye" volt. Härtling nem marad adósunk a titokban kötött házasság realista ábrázolásával sem: az ellentétes művészi ambíciók, a kenyérgondok, a kiábrándító veszekedések hétköznapi valóságával. Így válik azonban teljessé a kép, melyet a világhírű zeneszerző diadalairól és nyomorúságáról s az őt övező korról alkothat magának az olvasó.
