Menni vagy maradni? Kedvezménytörvény és migrációs várakozások

„A magyar Országgyűlés 2002. június 19-én fogadta el „A szomszédos országokban élő magyarokról” szóló törvényt (2001. évi LXII. törvény). A 2002. január 1-jén hatályba lépett törvény és a végrehajtását elősegítő tucatnyi rendeletből és más jogszabályból álló csomag legfőbb célja az volt, hogy kedvezményeket és támogatásokat biztosítson a határon túl élő és (majd) magyarigazolvánnyal bíró, magyar nemzetiségű személyeknek és családtagjainak. Az eredetileg státustörvénynek, majd később kedvezménytörvénynek nevezett csomag már a terv megszületésének pillanatától megosztotta a politikai életet és a társadalmi nyilvánosságot, és súlyos bel- és külpolitikai vihart kavart. Ezek a konfliktusok pedig idővel nemhogy csökkentek volna, inkább növekedtek, ami mindmáig lehetetlenné tette a rendelkezések teljes körű, tényleges érvényesítését. A törvény jövője pedig egyre kétségesebb.
A törvény egyik fontos – és különösen vitatott – része a határon túli magyarok magyarországi munkavállalásának könnyítését célozta.
A laikusoknak talán sokat ígérő kedvezmény csak igen csekély előnyt adott a többi külföldihez képest a magyarországi munkavállalásban, hiszen a meglehetősen szigorú és merev engedélyezési eljárásban csupán néhány feltétel teljesítése alól mentesítette őket. A kormányzati kommunikációban a pontos szabályokat azonban nem ismertették, így mindez növekvő munkaerő-migrációt vetített előre...
A munkavállalás kapcsán adott kedvezmények egyszerre szolgáltak nemzet- és identitáspolitikai, illetve gazdasági és munkaerő-politikai célokat. A nemzeti és nacionalista szempontok a migráció tényleges mértékével és változásával alig számolnak, és alapvetően a szimbolikus és politikai következményekre helyezik a hangsúlyt...”