A kilenc pávalány és az aranyalmafa. Népmesék Vuk Stefanovic Karadzic gyűjtéséből

Vuk Stefanović Karadžić (Tršić, 1787. november 6. – Bécs, 1864. február 7.), szerb, nyelvész, folklórkutató, író és történész, a mai szerb nyelv a kezdeményezője, e nyelv mai cirill írásának a megalkotója és helyesírásának a megalapozója.
Karadžić fontos feladatának tekintette egy megfelelő és elfogadható szerb irodalmi nyelv létrehozását. Idejében a szerb nyelv és irodalom igen elavult, elmaradott volt. A 19. században még mindig egy középkori eredetű mesterséges írott nyelvet használtak, amely az óegyházi szlávból fejlődött ki, ám ez nem tudta követni a beszélt nyelv változásait. Ráadásul a használata is erőteljesen korlátozott volt, mert leginkább az írástudó pópák és szerzetesek alkalmazták, szemben a köznép számára igen nehézkesen volt érthető. Ennek tetejében a szerbek a 18. századtól rengeteg orosz nyelvű egyházi könyvet vettek át, melyek hatására a szerb nyelvű szövegekbe rengeteg orosz kifejezést, sőt nyelvi elemet vettek át. Ez pedig növelte az akkori szerb írott nyelv hibrid jellegét és a szakadékot közte és a beszélt nyelv között. Ez a keverék orosz–szerb-egyházi szláv nyelv uralta az oktatást, az egyházat és az irodalmat is. Szintén nem volt szabályozott, egységes helyesírás sem, ugyanis mindenki másféleképp írt.
Vuk Karadžić rengeteget utazott. Szorgalmasan gyűjtötte a még virágzó szájhagyomány útján terjedő népi lírikus és epikus énekeket, balladákat, verseket, mondákat, népmeséket, mondókákat. Gyűjtőmunkája során bejárta Szerbia, a mai Vajdaság, Dalmácia, Montenegró és a mai Horvátország valaha szerbek által lakott kiterjedt részeit. Emellett bejárta fél Európát, Budától kezdve, Bécsen, Hallén és Weimaron keresztül, egészen Szentpétervárig.

Nagyon szép állapotú.