Röpülj páva röpülj. Magyar népballadák és balladás dalok

Balladaköltészetünk sajnálatos módon igen elhanyagolódott az utóbbi pár évtizedben. A szövegközlés egyre ritkább lett és az egyes balladák elemzése, monografikus feldolgozása, mintha Solymossy után elenyészett volna – pedig az európai balladakutatás épp ezen a területen ért el nagy eredményeket. Az utóbbi időben az Irodalomtörténet hasábjain lefolyt vita pedig nemhogy a szakembereket serkentette volna, hanem még a jóindulatú érdeklődőket is elriasztotta türelmetlen hangjával. Balladakiadványok jelentek ugyan meg, de csak egy-egy táj balladaanyagának figyelembevételével s nem egyszer csupán egy helyi monográfia végén, függelék gyanánt – bár Ortutay Gyula „Székely népballadák" c. kötete, amelynek 3. kiadása 1948-ban jelent meg, vizsgálatainál az országos balladaanyagot veszi figyelembe. Összefoglaló, az egész magyar nyelvterületre kitekintő, igényesebb magyar nyelvű mű mindezideig váratott magára. Ezért kell most különös örömmel fogadnunk a Csanádi Imre és Vargyas Lajos szerkesztésében megjelent „Röpülj páva, röpülj" kötetét, amely nem csupán egyike a legszebb folklór-könyveinknek, hanem egyben az első, komoly igényű, az egész ország balladaanyagát figyelembe vevő balladagyűjtemény. A szerkesztők elsőrendűen a ,,nagyközönség"-re voltak tekintettel – ezt már az a tény is jelzi, hogy a gyűjtemény a Szépirodalmi Kiadónál jelent meg – azonban munkájuk nemhogy a szakembereket is érdekli, hanem nem egy lényeges ponton jelentősen viszi előre a balladakutatásunkat is.

Gerince napszítta.