Karsai Ervin, Rostás-Farkas György: A cigányok története (Le romengi historija)

"Olyan országban szeretnék élni, ahol nem csak a madarak, halak és a fák védettek, hanem a kisebbségek is. Ha egy nép elfelejti múltját, elszakad gyökereitől és beolvad a nemzetek nagy családjába, más szóval asszimilálódik. A cigányokat több évszázadon át üldözték Európában, törvényekkel és rendeletekkel kísérelték meg kiűzni, kiszorítani őket az ún. civilizált világból, vagy legalább gettókba zárva kordában tartani őket. A történelem szomorú és szégyenteljes példákkal szolgált arra, hogy a fejlődés nevével hogyan lehet álcázni egész nemzetek kiirtását. Kevesen tudják, hogy a koncentrációs táborokban hány cigány halt mártírhalált és még kevesebben, hogy még a múlt század végén is éltek cigány rabszolgák Európában. A cigányság mégis, a szívet-lelket nyomorító helyzetekből is talpra tudott állni és meg tudta őrizni nyelvét, kultúráját. Zenészeink, festőink, fafaragóink, költőink, íróink a világ minden táján hirdetik romaságuk mellett a magyar nemzet dicsőségét is. Évszázadok óta itt élünk e hazában és mégis kevéssé, s csak a botrány-krónikákból ismernek bennünket. Az iskolákban nem tanítják történelmünket, kultúránkat, pedig tőlünk is lehetne tanulni, ha mást nem kitartást, leleményességet, család- és gyermekszeretetet. Közhely, hogy minden nép és minden kultúra egyenrangú, de igaz. Ha ezt bárki kétségbe vonná, az az évezred legnagyobb emberiség elleni bűntettét követné el. Ezért feladatomnak, sőt kötelességemnek érzem, hogy minden lehetőségemmel küzdjek népem és kultúrám életben maradásáért." (A szerző)