Lükő Gábor: A magyar lélek formái [Reprint]

"Népművészet, népköltészet és népzene együtt élnek a falusi ember lelkében, csak mi városiak szedtük szét őket. Az analízis mindig jogosult. Az óra szerkezetét sem ismerheti meg, csak aki szétszedi. De ügyeljen aztán, hogy össze is tudja rakni! Mi eleve lemondtunk a szintézisről, mikor személy szerint is másra bíztuk a három művészet emlékeinek gyűjtését és tanulmányozását. A népzenével nálunk csak zeneszerzők és zenetanárok, a népköltészettel csak költők és irodalom-tanárok, a népművészettel csak művészek és rajztanárok foglalkoztak komolyan. Külön-külön nagyon szép munkát végeztek ezek is, azok is, mégis szembeszökő a különbség az egyes területek anyagának és problémáinak feldolgozása terén. Bartók és Kodály egységes rendszerbe foglalták a népzene formáit és ennek alapján, valamennyi típusát bemutatták és leírták. Hasonló munkát sem a népköltészet, sem a népművészet terén nem kísérelt meg senki sem. A népköltészet több mint száz esztendeje komolyan foglalkoztatja a magyar írókat és tanárokat, s így alig van olyan problémája, amit többé-kevésbé meg ne világítottak volna már.
Legelhanyagoltabb állapotban a népi képzőművészetek, építészet és viselet kérdéseit találjuk. Ezen a téren úgyszólván semmi sem történt a puszta adatgyűjtésen kívül. Az etnográfusok megelégedtek a technika problémáinak feszegetésével, mintha például a magyar népdalról elég volna annyit tudnunk, hogy mellhangon énekelik, kiabálva – sem fejhang, sem dinamika nem található bennük."