Csorba János: Bár emlékezete maradjon meg ...

"A széki parasztember gyűjtése a publikációkban érdemtelenül szegény népi memoárirodalmat hivatott bővíteni. A műfaj eddigi képviselőitől eltérően anyaga sokrétűbb, átfogóbb, magában foglalja a falu egész hagyományrendszerét, amelyet az ahhoz kapcsolódó gazdag dallamvilággal együtt mutat be. A kilencgyermekes család fiaként édesanyjától tanulta dalait, majd pásztoroktól ostoros szolgaként. Miután összehozta a sors a magyarországi néprajzkutatókkal, mint írja, ráébredt: „hogy hát ezek biztosan nem ok nélkül jőnek, hanem itt ténylegesen valami kincs ez a hagyomány, a népviselet, a népdal". Ettől kezdve tudatosan törekedett arra, hogy visszajusson a legtisztább forrásig. Csorba János a hagyományba beleszületett ember szemszögéből írja le a népszokásokat, ezáltal olyan finom árnyalatokat, olyan ritka pillanatokat villant fel, amelyek, akár a szakavatott kutató számára is rejtve maradnak a passzív megfigyelés során. Nemcsak énekesként, adatközlőként, erdélyi házigazdaként, hanem krónikásként is sokat tett azért, hogy az őseitől örökölt hagyományt megőrizze az utókor számára. Íráshoz nem szokott kézzel két vaskos füzetbe jegyezte le mindazt; amit falujáról, népéről és magyarságáról fontosnak tartott továbbadni a jövő nemzedékeinek."