Rudinszki István: Enyém a szerencse, hogy vőfély lehettem. Lakodalmi szokások Kunszentmiklóson és környékén

Ez a könyv csokrot nyújt át a vőfélyi teendők sokoldalúságából az e, fontos hivatású tisztség iránt érdeklődő feleknek. E könyv magvas tartalma kielégítheti mindazokat, kik az egyszerű magyar családoknak oly ritkán előforduló örömnap derűjének fokozására e könyv lapjaiból egy-egy levelet, kis virágot elhullajtanak." E szavakkal magyarázza a szerző művének értelmét. Így, ismert recept szerinti vőfélykönyv szövegét várnánk csupán. Szerzőnk azonban több, mint egyszerű vőfély, igazi egyéniség és népköltő, aki a mai élet minden lehetőségét megragadva, a helyi hagyományőrző együttes munkájába is bekapcsolódva, tudatosan törekszik arra, hogy a hagyományból megismert folklór értékeket megismerje, a mai – helyi – ízlés szerint feldolgozza és terjessze is. Ez a törekvés vette rá e nagy munka létrehozására is.
Szerzőnk tudatosan gyakorolja az előadóművész számára megadatott lehetőségeket, közönségére, annak reagálására figyelve módosítja megszólalásait. Teheti, mert van variációs repertoárja, valamint költői készsége a változtatásra, rögtönzésre. Problémái megoldásában előadóművészekkel való konzultáció is segíti. Amellett átérzi annak súlyát is, hogy fiatal emberek életre szóló lépése mellett asszisztál, és az induló családok további életét, új tagokkal bővülését örömmel kíséri figyelemmel. A szerző nemcsak anyagát adja közre, hanem a 379 lakodalomban szerzett tapasztalatait tanulmányszerűen is összegzi.
(Dr. Györgyi Erzsébet főmuzeológus)