Tolnai Vilmos: A szólásokról. Adalék a szóláshasonlatok, szólásmondások és közmondások elméletéhez

... a szólások legtöbbjének az a sajátsága, hogy két dolog egyesül bennük: a jelentés és a nyelvi kifejezés, melyeknek pontos szétválasztása nélkül a fejtegetés egyenetlenné és zavarossá válik. Mert ha például ezt mondom: se pénz, se posztó, akkor fejtegethetem először a jelentést, hogy: nincsen semmim, elvesztettem mindenemet; azután azt is kereshetem, mi az eredete e jelentés nyelvi kifejezésének, külsejének s akkor történeti, művelődési kutatásokat kell tennem s kiderül, hogy ez a szólás a XVI-XVII. század katonai életének nyomorúságából származik. Vagy ha ezt a szólást tárgyalom: dűlőre jut, akkor először megállapitom jelentését: bevégzidik, befejeződik; másodszor keresem a kifejezés eredetét, hogy a dűlő voltaképen a szántóföld, vége, alja, mely az útra ér, tehát ott végződik a barázda, ennélfogva a szántás is; dűlőre jutni, vinni eredetileg tehát annyit jelent, mint befejezni a szántást, szólássá általánosítva pedig: bevégezni, befejezni bármit. Nézetem szerint e szempontok elválasztásának hiánya volt legfőbb akadálya annak, hogy a szólások elmélete teljesen kifejlődhessék; mert a kik foglalkoztak vele, majd egyik, majd másik oldalát nézték, fejtegették az egyes szólásokat, részletekkel bíbelődtek, de teljes áttekintésig, összefoglalásig nem jutottak...