Új utakon a fogalmazás tanításában.
Az 1925. évi tanterv a népiskola összes tantárgyainak célkitűzéseit teljesen új alapokra fektette, mert kétségen kívül megállapítható volt az időközben szerzett tapasztalatok alapján, hogy a régi, vagyis az 1905. évi tanterv és a hozzákapcsolódó tanítói munka nem hozta meg azokat az eredményeket, amelyekhez sok-sok remény, fűződött. Egyik legsarkalatosabb hibája volt a régi tantervnek, hogy a gyermek nevelésénél és oktatásánál az egyéni képzés teljesen háttérbe szorult, túlnyomóan rideg értelmi alapra helyezkedett, minden érzelmi kapcsolat és tekintet nélkül. A tanítói munkánál nem a gyermek, mint egyén került a munka tengelyébe, hanem a törekvés: az egyéni megnyilvánulás figyelmen kívül hagyásával, az osztály tömegének általános, egyszínvonalon való tartása volt. Egyéni élmény, elgondo- lás, megfigyelés, akaratnyilvánítás, önálló ítéletalkotásról szó sem volt. Igy volt ez a népiskola összes tantárgyainál. Ezeknek a súlyos hibáknak a megszüntetése miatt alkottatott meg az 1925. évi úgynevezett új tanterv, mely a nép- iskola összes tárgyait az egyéni nevelés és oktatás szolgálatába állította.
Ha van a népiskola tantárgyanyagában olyan, ahol a gyermeki lélek egyéni megnyilatkozása nélkül eredmény el sem képzelhető, az a fogalmazás, amelyet az új tanterv az előbb említett céloknak megfelelően a népiskolai nevelés és oktatás központjába állított be...